Mi a kötődés és miért fontos?

A kötődés arra a sajátos módra utal, ahogyan más emberekhez viszonyulsz. A kötődési stílusod életed legelején, az első két éved során alakult ki. Ha egyszer kialakult, ez egy olyan stílus, amely veled marad, és ma is megmutatkozik abban, hogyan viszonyulsz hozzáintim kapcsolatokatés behogyan neveled a gyerekeidet. A kötődési stílusod megértése hasznos, mert betekintést nyújt abba, hogyan érezted magad és hogyan fejlődtél gyermekkorodban. Azt is tisztázza, hogy felnőttként érzelmileg korlátozott vagy, és min kell változtatnod ahhoz, hogy javítsd szoros kapcsolataidat és a saját gyermekeiddel való kapcsolatodat.

Korai kötődési minták

A kisgyermekeknek kapcsolatot kell kialakítaniuk legalább egy elsődleges gondozóval ahhoz, hogy szociális és érzelmi fejlődésük normálisan megtörténjen. E kötődés nélkül súlyos pszichés és szociális károsodást szenvednek. Az első két év során az, hogy a szülők vagy a gondozók hogyan reagálnak csecsemőikre, különösen a szorongás idején, meghatározza a gyermekeik által kialakított kötődési mintákat. Ezek a minták irányítják majd a gyermek érzéseit, gondolatait és elvárásait felnőttként a jövőbeli kapcsolatokban.

Biztonságos csatolás:

Ideális esetben a csecsemők hat hónapos koruktól két éves koruktól érzelmi kötődést alakítanak ki egy rájuk hangoló felnőtthez, vagyis aki érzékeny és érzékeny a velük való interakcióban. Létfontosságú, hogy ez a kötődési figura következetes gondozó maradjon a gyermek életének ezen időszakában. A második évben a gyerekek a felnőttet kezdik használni biztonságos bázisként a világ felfedezéséhez és függetlenebbé válásához. Az ilyen típusú kapcsolatban élő gyerek az biztosan csatolt. Dr. Dan Siegel hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát szüleihez vagy gondozóihoz, biztonságban kell éreznie magát, látnia kell és megnyugtatnia kell magát.

Elkerülhető kötődés:

Vannak felnőttek, akik érzelmileg elérhetetlenek, és ennek következtében érzéketlenek és nincsenek tisztában gyermekeik szükségleteivel. Kevéssé vagy egyáltalán nem reagálnak, ha a gyermek fáj vagy szorong. Ezek a szülők elriasztják a sírást, és függetlenségre bátorítanak. Gyermekeik gyakran gyorsan „kis felnőttekké” fejlődnek, akik gondoskodnak magukról. Ezek a gyerekek eltávolodnak attól, hogy bármire is szükségük legyen mástól, és önállóak. Megalakítottak egy elkerülve kötődés egy rosszul beállított szülőhöz.

Ambivalens/szorongó kötődés:

Egyes felnőttek következetlenül igazodnak gyermekeikhez. Válaszaik időnként megfelelőek és táplálóak, máskor viszont tolakodóak és érzéketlenek. Az ilyen nevelésű gyerekek zavartak és bizonytalanok, nem tudják, milyen bánásmódra számíthatnak. Gyakran gyanakvónak és bizalmatlannak érzik szüleiket, ugyanakkor ragaszkodnak és kétségbeesetten viselkednek. Ezeknek a gyerekeknek van egy ambivalens/szorongó kötődés kiszámíthatatlan szülőjükkel .

Szervezetlen kötődés:

Amikor egy szülő vagy gondozó bántalmazza a gyermeket, a gyermek a fizikai és érzelmi kegyetlenséget és ijesztő viselkedést életveszélyesnek éli meg. Ez a gyermek szörnyű dilemmába kerül: túlélési ösztönei azt súgják, hogy meneküljön biztonságba, de a biztonság az, aki megrémíti. A kötődési figura a gyermek szorongásának forrása. Ilyen helyzetekben a gyerekek jellemzően elszakadnak önmaguktól. Elszakadnak attól, ami velük történik, és amit tapasztalnak, az blokkolva van a tudatukból. A gyerekek ebben a konfliktusos állapotban vannak szervezetlen mellékleteketfélelmetes szülői alakjaikkal.

További információ a gyermek kötődési stílusának azonosításáról

Felnőtt kötődési stílusok

Biztonságos személyiség:

Azok az emberek, akik gyermekkorukban biztonságos kötődést alakítottak ki biztonságos kötődési minták felnőttkorban. Erős önérzetük van, és szoros kapcsolatokra vágynak másokkal. Alapvetően pozitívan látják magukat, partnereiket és kapcsolataikat. Életük kiegyensúlyozott: mindketten biztonságban vannak függetlenségükben és szoros kapcsolataikban.

Elutasító személyiség:

Azok, akiknek gyerekkorukban elkerülő kötődéseik voltak, nagy valószínűséggel elutasító kötődési minták felnőttként. Ezek az emberek általában magányosak; viszonylag lényegtelennek tartják a kapcsolatokat és az érzelmeket. Agyiak és elnyomják érzéseiket. Tipikus válaszuk a konfliktusokra és a stresszes helyzetekre, hogy elhatárolódással elkerülik azokat. Ezeknek az embereknek az élete nem kiegyensúlyozott: befelé vannak, elszigeteltek, érzelmileg eltávolodtak önmaguktól és másoktól.

Elfoglalt személyiség:

Azok a gyerekek, akiknek ambivalens/szorongó kötődésük van, gyakran felnőnek szórakozott kötődési minták. Felnőttként önkritikusak és bizonytalanok. Jóváhagyást és megnyugvást keresnek másoktól, de ez soha nem enyhíti önbizalmukat. Kapcsolataikban a mélyen megbúvó érzések, hogy elutasítják őket, aggodalomra és bizalmatlanságra késztetik őket. Ez arra készteti őket, hogy ragaszkodóan és túlzottan függjenek partnerüktől. Ezeknek az embereknek az élete nem kiegyensúlyozott: az övék bizonytalanság önmaguk ellen fordulnak, és érzelmileg kétségbeesnek kapcsolataikban.

Félelmetes-kerülő személyiség:

Azok az emberek, akik szervezetlen kötődésekkel nőttek fel, gyakran kialakulnak félelmetes-kerülő kötődési minták. Mivel gyerekként a trauma idején elszakadtak érzéseiktől, felnőttként továbbra is némileg elszakadtak önmaguktól. Kapcsolatokra vágynak, és jól érzik magukat bennük mindaddig, amíg érzelmileg nem közelednek egymáshoz. Ezen a ponton a gyermekkorban elfojtott érzések kezdenek újra felszínre kerülni, és anélkül, hogy tudomást szereznénk arról, hogy a múltból származnak, a jelenben tapasztaljuk meg őket. Az ember ma már nincs az életben, hanem hirtelen újraél egy régi traumát. Ezeknek az embereknek az élete nem kiegyensúlyozott: nincs koherens önérzetük, és nincs egyértelmű kapcsolatuk másokkal.

„Megszerzett biztonságos kötődés” fejlesztése

A jó hír az, hogy soha nem késő biztonságos kötődést kialakítani! Bár a kötődési mintáid csecsemőkorban alakultak ki, és egész életedben követhetik, bármilyen életkorban kialakulhat a „Megszerzett biztonságos kötődés”.

Ennek egyik alapvető módja az, ha értelmezzük a történetet. Dr. Dan Siegel szerint a kötődési kutatások azt mutatják, hogy „a gyermek kötődési biztonságának legjobb előrejelzője nem az, hogy mi történt a szüleivel gyermekkorában, hanem az, hogy a szülei hogyan értelmezték ezeket a gyermekkori élményeket”. Élettapasztalataid „értelmének megértéséhez” az a kulcs, hogy koherens narratívát írj, amely segít megérteni, hogy gyermekkori tapasztalataid milyen hatással vannak rád a mai életedre.