Egész emlékezetes életemben depressziós voltam. Ezért a depresszió mélyen összefonódik az identitásommal. Az idő nagy részében szégyelltem, hogy depressziós vagyok, és ezért szégyelltem azt, aki vagyok. Ez a mentális betegségeket körülvevő megbélyegzés tragikus természete. A megbélyegzés miatt azt hittem, egyedül vagyok, és a tüneteimet magamban kell tartanom mások javára.

Csak a depresszióval kapcsolatos érzéseimről és élményeimről tudok beszélni, de fontosnak érzem, hogy normalizáljam a mentális betegségek néhány valóságát, amellyel szembesültem. Azt hiszem, nagy hasznomra lett volna, ha a depresszió ezen összetevőit a diagnózisom elején megértettem volna. Klinikailag nem vagyok szakértő, de 10 évet töltöttem ezzel a diagnózissal és ezzel a diagnózissal. Mint ilyen, összegyűjtöttem néhány dolgot, amit szerettem volna, ha valaki elmondott volna nekem, amikor először depressziós lettem.

• Félelmetes, hogy elveszíted az álmaiddal való kapcsolat érzését.
• Van egy tompa, fájó zsibbadás, ami abból fakad, hogy valami szépet nézel és közömbösnek érzed magad.
• Még ha izgalmat tapasztalok is a körülöttem lévők fejlődése és sikerei miatt, nagyon fájdalmas nézni a világot, amikor úgy érzem, hogy nem tudok.
• Néha rosszak a gondolataim.
• Az érzéseim soha nem rosszak, de lehet, hogy a torz gondolkodás melléktermékei.
• A mentális betegségek kezelése soha nem lineáris, és nagyon pusztító érzés lehet, amikor megérkeznek a völgyek.
• Néha elviselhetetlenül félek.
• A betegségem genetikai összetevője sebezhetőbbé tesz a súlyos depressziós epizódokkal szemben a külső kiváltó okok miatt.
• A depresszióm különböző maszkokat fog viselni, különböző tüneteket fog mutatni, és nem mindig tudom kimutatni a jelenlétét ugyanazon kritériumok alapján.
• A mentális betegségek kezelése kimerítő.
• Gyakran én vagyok a legnagyobb akadályom.
• A depressziót és a traumát gyakran kísérik ezeknek az élményeknek a szomatikus megnyilvánulásai.
• Gyakran megkérnek majd, hogy válasszam az életet, amikor tényleg nem akarom.
• A kórházak pszichiátriai létesítményei nagyon ijesztőek lehetnek.
• Emberek akarat időnként frusztráltnak érzem magam a tüneteim miatt, különösen azok, amelyek krónikus jellegűek.
• Vannak, akik a betegségem miatt nem tudnak kapcsolatot fenntartani velem, legyen az romantikus vagy más.
• Másképp kell majd leélnem az életemet, mint ahogy szeretném.
• Gyakran találkoznak majd kétséggel, amikor állításaim érvényességéről van szó.
• Néha egyszerűen lesz egy napom.
• Nem minden depresszió egyforma. Próbálj meg nem csüggedni, ha a mások számára hasznos módszerek nem neked valók.
• Felébredni és túlélni hihetetlen teljesítmény lehet.
• Azok az emberek, akiknek az a szándékuk, hogy segítsenek neked, nem biztos, hogy ezt teszik. Nem baj, ha elengedjük ezeket az embereket.
• Egy orvosi vagy pszichiátriai orvos arroganciája veszélyes lehet.
• Senki nem fog 'megjavítani'.
• Próbálj meg nem túlságosan lefoglalni az a tény, hogy az életben a beteg szerepe lesz a főszerepem.
• Nagyon bátor kommunikálni, amikor késztetést kapok arra, hogy megbirkózzak a helytelen viselkedéssel.
• Az érzés hiánya, a zsibbadás és a közömbösség más módon fáj.
• Kincses nevetés.
• Kifejezetlen érzéseim nem tűnnek el. Ha kiküszöbölöm a verbális kifejezést, valószínűleg viselkedéses kommunikációt fogok tapasztalni.
• A normalitás társadalmi konstrukció. Meg kell próbálnom nem elcsüggedni attól, hogy az utam eltér a megszokottól.
• A maladaptív megküzdési mechanizmusaim védelmi intézkedésként szolgáltak. Próbálj együtt érezni velük.
• Meg kell próbálnom könyörületet érezni magam iránt, még akkor is, ha az agyam ragaszkodik hozzá, hogy ne tegyem.

Remélem, hogy a tapasztalataim megosztásával még egy ember is jobban megértheti magát. A depresszióval együtt élni eleve nehéz, de úgy gondolom, minél többet beszélünk róla, minél jobban elvetjük a stigmát, annál elviselhetőbbé válik. Hiszem, hogy mindannyian megtanulhatjuk leküzdeni a depressziónkat, de sokkal könnyebb, ha együtt csináljuk.