KIGYÓGYULVA AZ ELMÚLT ÉV TRAUMÁJÁBÓL

Most, hogy nem csak a fényt látjuk az alagút végén, de már majdnem ott vagyunk, és hamarosan kilépünk abba a fénybe, milyen lesz valójában az újrabelépés? Csupa napsütés és boldogság lesz? Zoom-hívásban voltam egy baráti társasággal, akik az elmúlt évben hetente bejelentkeztek egymáshoz. Ezek a különböző korú, nemű és élethelyzetű emberek mindegyike valamilyen karantén- vagy életmódbeli korlátozást tapasztalt ebben az időszakban. És most, a legtöbben beoltották vagy jelenleg is vannak, és elkezdik tervezni, hogy újra világgá menjenek.

Meglepett tehát a heti beszélgetésünk. Bizakodó fecsegésre számítottam a jövőről, de ehelyett mindenki, beleértve magamat is, hasonló történeteket közvetített arról, hogy alvási nehézségeket tapasztalt, és rémálmaim voltak arról, hogy tehetetlenek valamilyen fenyegető erővel vagy lehetetlen körülményekkel szemben. Ezek olyan reakciók, amelyeket az emberek általában traumára kapnak. Ez tudatosította bennem, hogy a legtöbben mit fogunk megtapasztalni, amikor az alagút végéhez érünk, és eltávolodunk életünk egyik legnyomasztóbb időszakától.

A járvány során sokféle trauma érte. Egyedülálló esemény, például egy szeretett személy halála okozta „egyetlen ütéses traumát”. Voltak „ismételt ütéses traumák”, mint például a folyamatos szorongás és szenvedés, amelynek a Covidot kezelő kórházi dolgozók kitéve voltak. Nőtt a családon belüli bántalmazás (beleértve a házastársakkal, gyerekekkel és családtagokkal szembeni verbális, érzelmi és fizikai bántalmazást), ami mind az áldozatok, mind a tanúk traumájához vezetett. Ott volt a pénzügyi bizonytalanság traumája, valamint a munkahelyek, otthonok elvesztésének és az éhezésnek a valósága vagy veszélye. A mindennapi életünkben megnövekedett gyakorlati igények nehezednek rájuk: otthoni munkavégzés, gyermekeink gondozása és nevelése, elszigeteltségben élés. És ezek az érzelmi hatással voltak ránk, miközben megpróbálunk eligazodni ebben a kihívásokkal teli életben, többnyire távol a családtól és a barátoktól, akikre számítunk a szeretetben és a támogatásban.

Bármilyen típusú traumát is szenvedett el mindannyian, annak megértése, hogy mi a trauma, hogyan reagálnak rá az emberek, és hogyan lehet felépülni belőle, segíteni fog abban, hogy újra visszatérjünk az életünkbe.

Mi a trauma?

Traumatikus élmény minden olyan esemény az életben, amely veszélyt jelent egy személy biztonságára, és potenciálisan veszélybe sodorja az ő életét vagy mások életét. Ezekben a helyzetekben a traumatizált személyheves félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel válaszol.Magas szintű érzelmi, pszichológiai és fizikai szorongásaik átmenetileg megzavarják a mindennapi életben való normális működési képességüket.

Nincsenek általános meghatározói annak, hogy mi minősül traumatikus eseménynek. Inkább minden egyéni tapasztalatmegállapítja, hogy egy esemény traumatikus-e vagy sem. A trauma azon alapul, hogy a túlélő reagál valamire, amit az adott személy annak érezéletveszély, testi épség vagy józanság.

Gyakori reakciók traumára:

úgy érzi, mintha „magas éberségi” állapotban lenne, és „figyelne” bármire, ami megtörténhet
érzelmi zsibbadás, mintha „sokk” állapotban lenne
érzelmessé és idegessé válik
rendkívül fáradtnak és fáradtnak érzi magát
nagyon stresszes és/vagy szorongó érzés
nagyon védeni kell másokat, beleértve a családot és a barátokat
nem akarok elhagyni egy helyet, mert félnek, hogy 'mi történhet'

Reakciók a traumára

A legtöbb embernek valamilyen stresszreakciója van egy trauma után. Ez a reakció lehet finom, alattomos vagy egyenesen pusztító. A kevésbé nyilvánvaló hatások, amelyeket „küszöb alatti” traumatüneteknek neveznek, magukban foglalhatják az érzelmi állapotok szabályozásának nehézségeit, a stabil és kifizetődő társadalmi és családi kapcsolatok fenntartását, valamint a megfelelő munkahelyi működést. Az intenzívebb hatások gyakran elsöprő érzelmek átélését, a teljes tehetetlenség érzését észsibbadtnak és érzelmileg elszakadtnak érzi magát önmagától és másoktól.

Fizikai reakciók traumára:

fáradtság vagy kimerültség
zavart alvás
hányinger, hányás és szédülés
fejfájás
túlzott izzadás
fokozott pulzusszám.

Gyakori viselkedési reakciók traumára:

az eseményre vonatkozó emlékeztetők elkerülése
képtelenség abbahagyni a történtekre való összpontosítást
elmerülni a helyreállítással kapcsolatos feladatokban
kapcsolat elvesztése a szokásos napi rutinokkal
megváltozott étvágy, például sokkal többet vagy sokkal kevesebbet eszik
olyan anyagok felé fordulva, mint az alkohol, a cigaretta és a kávé
alvási problémák.

A traumára való reagálásnak semmi köze a személyes gyengeséghez.Ez sok mindentől függ: az esemény típusától és súlyosságától, bizonyos személyiségjegyektől, a rugalmasság természetes szintjétől, az incidenst követően a személy számára elérhető támogatás mértékétől, a személy életében jelenleg előforduló egyéb stressztényezőktől, valamint arról, hogy a személynek volt-e már traumatikus élmények.

Fontos megérteni, hogy minden traumatünet alkalmazkodás. Ezek azok a személyes módszerek, amelyekkel az egyének megpróbálnak a lehető legjobban megbirkózni az elsöprő érzésekkel. Amikor a trauma tüneteit észleli, akár magában, akár valaki másban, kérdezze meg magát: milyen célt szolgál ez a viselkedés? Ezek az alkalmazkodások segítettek az embernek megbirkózni a múltjával egy bizonyos ponton, és a jelenben is ezt a célt szolgálják. Annak felismerése, hogy a traumákhoz való alkalmazkodás túlélési mechanizmusok, segít megérteni őket, és együttérzést fog mutatni a „túlélő” iránt.

Mentális reakciók traumára:

csökkent koncentráció és memória
tolakodó gondolatok az eseménnyel kapcsolatban
ismételten végigjátssza az esemény egyes részeit az elmében
zavartság vagy tájékozódási zavar.

Érzelmi reakciók traumára:

félelem, szorongás és pánik
sokk – nehéz hinni a történtekben, elszakadtnak és zavartnak érzi magát
zsibbadt érzés
nem akar kapcsolódni másokhoz, vagy elzárkózik a körülötte lévőktől
folyamatos riasztás – úgy érzi, hogy a veszély továbbra is fennáll, vagy az esemény folytatódik
cserbenhagyás – a válság elmúltával nyilvánvalóvá válhat a kimerültség. Az eseménnyel kapcsolatos érzelmi reakciók a cserbenhagyás fázisában érezhetők, ideértve a depressziót, az elkerülést, a bűntudatot, a túlérzékenységet és a visszahúzódást.

A traumából való felépülés

Sok traumában szenvedő embernek nincs hosszan tartó, fogyatékosító hatása. Idővel atermészetes gyógyulási és gyógyulási folyamat lehetővé teszi számukra, hogy leküzdjék nehézségeiket, és visszanyerjék napi működési képességüket.Vannak gyakorlati és pszichológiai lépések, amelyek segítségével átsegítheti a felépülési időszakot. Ezek közül néhány a következő:

Ismerje fel, hogy szorongató vagy ijesztő élményen ment keresztül, és hogy reagálni fog rá.
Fogadd el, hogy egy ideig nem fogod úgy érezni magad, mint a normális önmagad, de végül ez is elmúlik.
Naponta emlékeztesd magad arra, hogy ügyes vagy – próbálj meg ne haragudni vagy frusztrált magadra, ha nem tudod olyan jól vagy hatékonyan csinálni a dolgokat, mint általában.
Ne használjon túlzottan alkoholt vagy drogokat, hogy segítsen megbirkózni.
Kerülje a nagy döntések meghozatalát vagy a nagy életbeli változásokat, amíg jobban nem érzi magát.
Fokozatosan nézzen szembe azzal, ami történt – ne próbálja megakadályozni.
Ne zárd be az érzéseidet – beszélj valakivel, aki támogat és megért téged.
Próbálja meg tartani magát a szokásos rutinhoz, és maradjon elfoglalt.
Ne tegyen meg mindent, hogy elkerüljön bizonyos helyeket vagy tevékenységeket. Ne hagyja, hogy a trauma behatárolja az életét, de szánjon időt arra, hogy visszatérjen a normális életbe.
Ha kimerültnek érzi magát, szánjon időt a pihenésre.
Szánjon időt a rendszeres testmozgásra – segít megtisztítani testét és elméjét a feszültségtől.
Segítsen családjának és barátainak azáltal, hogy elmondja nekik, mire van szüksége, például időtúllépésre vagy valakire, akivel beszélgethet.
Lazítson – használjon relaxációs technikákat, például jógát, légzést vagy meditációt, vagy végezzen olyan dolgokat, amelyeket élvez, például hallgasson zenét vagy kertészkedjen.
Fejezd ki érzéseidet, ahogy felmerülnek – beszélj valakivel az érzéseidről, vagy írd le őket.
Amikor a trauma emlékeket vagy érzéseket hoz fel, próbáljon szembeszállni velük. Gondolj rájuk, aztán tedd félre őket. Ha más múltbeli emlékeket hoz fel, próbálja meg elkülöníteni őket a jelenlegi problémától, és külön kezelje őket.

Nincs jó vagy rossz módszer a traumák kezelésére. Ahogy az emberek traumával kapcsolatos tapasztalatai is egyéniek, úgy az abból való felépülés módja is egyéni. Vannak, akik tapasztalataikat kifelé dolgozzák fel, például beszéddel és érzelmeik kifejezésével. Mások befelé kezelhetik őket, például önnyugtató és megnyugtató viselkedésekkel. Amikor egy másik személy traumájával foglalkozunk, fontos, hogy ráhangolódjunk a személyes kezelési módjukra, és tiszteletben tartsuk azokat.

Fontos tisztában lenni azzal is, hogy azok a megküzdési mechanizmusok, amelyek korábban hatékonyak voltak, a jelenben gyakran hatástalanok, sőt romboló hatásúak. Például a régi önnyugtató viselkedések megnyilvánulhatnak alkohollal vagy drogokkal való visszaélésben. Azokban a helyzetekben, amikor a trauma súlyosabb és hosszabb ideig tartó, a tünetek, amelyektől a személy szenved, gyakran súlyosabbak és hosszabb ideig tartanak. Ha ez a helyzet, a személynek előnyös lenne a PTSD kezelése.

Emlékezik: A traumás stresszreakciók azokNormálreakciók arendelleneskörülmények.Az érzelmi és pszichológiai trauma rendkívül megterhelő események eredménye, amelyek szétzúzzák az ember biztonságérzetét, és tehetetlennek érzik magukat egy veszélyes világban.Mind a traumára adott reakciók, mind a velük való megküzdés módjai nagyon személyesek minden túlélő számára.

Ne feledje továbbá: A legtöbb traumatikus reakció rövid életű. A traumát követő hónapokban természetes felépülési folyamat megy végbe, és az emberek ismét „önmaguknak érzik magukat”. Valójában sok ember élete javul, mivel egészséges módokat találnak a traumákból való felépülésre és gyógyulásra. Ezek tartalmazzák: